Annak ellenére, hogy a bajnoki címet már korábban megszerző Videoton labdarúgó csapata vereséggel búcsúzott a szezontól, Székesfehérváron pazar ünnepséggel köszöntötték a játékosokat, vezetőket.

A szervezők úgy gondolták, az ünnepség során más fehérvári sporthősöket is köszöntenek, így a szintén bajnoki címet szerző jégkorongozókat és a bajnoki ezüstérmes férfi kosárlabdázókat.

A labdarúgók busza háromnegyed tíz előtt pár perccel gördült be a Városháza előtti térre, ahol a tömegben megtalálhatóak voltak a sikítozó szűzlányok és a félmeztelenre vetkőzött enyhén ittas férfiak is.

A színpadot külön kordon és biztonsági őrök választották el a tömegtől, ennek ellenére remek hangulatot teremtett a helyszínen lévő pár ezer szurkoló. Az érmeket Csányi Sándor az MLSZ elnöke és Berzi Sándor a szövetség főtitkára adta át.

A játékosokat egyenként szólították a színpadra, így a közönség valamennyijüket név szerint ünnepelhette. Elsőként Sebők Zsolt lépett a pódiumra, míg harmadikként az a Horváth Gábor, aki alig pár meccset játszott, majd Hollandiába igazolt.

A játékosok sorra érkeztek, volt, aki úgy jött színpadra, mintha egy divatlapból lépett volna elő (Polonkai, Alves). Akadt olyan is, aki kicsit lazábbra vette az egészet, és úgy viselte a zakót és a nyakkendőt, mint ha már két napja az lenne rajta és abban mulatott végig pár éjszakát (Lipták, Lencse).

A szakmai stáb és a vezetők után Dr. Mezey Györgyöt a csapat vezetőedzőjét szólították a színpadra, és nem meglepő módon a közönség őt éltette a leghangosabban a „Gyuri bácsi! Gyuri bácsi!” rigmussal.

Az idény után távozó szakember azonban szokásához híven a háttérben maradt, megköszönte az ünneplést, megtapsolta a közönséget, de amikor a csapatkapitány Farkas Balázs a magasba emelte a bajnoki trófeát, már ismét csak a háttérből figyelte ünneplő játékosait.

Azonban az ünneplés valószínűleg nem ért véget, és a csapat valamennyi játékosa – vezetőkkel, orvosokkal, gyúrókkal együtt – belevetette magát a fehérvári éjszakába.