"Az edzők többsége napról napra él. No persze nem anyagi értelemben, viszont sosem lehet tudni meddig tart a megbízatás egy csapatnál. Aki tehát vállalja ezt a hivatást, annak meg kell tanulnia akár „egy bőröndből” élnie."- meséli dr. Mezey, a Videoton vezetőj edzője saját blogjában. 

"Én magam nem így fogom ezt fel, bár való igaz, hogy a profik, mint például a romániai születésű Kovács István, aki többek között az Ajax történetének egyik legsikeresebb edzője volt, így élt. Egyszer azt mesélte, mindig két, becsomagolt bőrönddel ment mindenhová, így ha tovább kellett állnia, csak vette a bőröndjét, s ment. Volt olyan hely, ahol ki sem tudott csomagolni… Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy egy valamire való edző megengedheti magának, hogy megválogassa hová megy dolgozni, vagy hogy hónapokig ne legyen állása. Egy jó edző, mivel jól keres, tud tartalékot képezni a vészes időkre. Mondhatják persze, hogy el is kell jutni addig, amíg valakiből „valamire való, jó” edző válik. Erre az a válaszom, hogy az a tréner, aki már a legelején feladja saját magát és kepeszt, hogy az állását megtartsa, annak a futballban nincs jövője. Soha nem vállaltam el olyan feladatot, ami nem motivált eléggé, vagy nem volt szimpatikus."

További személyes bejegyzések olvashatók dr. Mezey blogján.